ElváráSokK

Miket tanulhatunk a gyerekektől? Mit tanulnak tőlünk? Mit rontottunk el? Hogyan javíthatunk? 

Gondolom mindenkinek ismerős az a szitu, amikor már újszülött kortól elindul a versengés, miszerint az én gyerekem gyorsabban fejlődik, az enyém már kimondta, hogy apa, az én babám még nem mászik, de már van két foga...





Védőnők is hívnak státuszra. Adnak esetleg tanácsot. 
Na, mi volt? Az enyém nagyon erős, az enyém nagyon értelmes...

Görcsölünk. Folyamatosan nézzük, hogy mit kellene már tudnia. Néha nem is a korának megfelelő játékot kap a kicsi. Vagy már nem neki valót, vagy még nem neki valót. Nem hagyjuk, hogy spontán érzelmei legyenek. Rá erőltetünk dolgokat. És ami a legrosszabb: beskatulyázzák őket.

Nem figyelnek meg eléggé egy gyereket. Nem néznek a lelkébe, a fejébe. Nincs hiteles kép, jön a skatulya. Szorongó felnőttek mellett, szorongó gyerekek nőnek fel. Jön a kamaszkor, amikor tudjuk, a hormonok jobban dolgoznak, mint a felnőtt nőknél a havi hormonos-hisztis időszak :)

Milyen a tökéletes gyerek? Olyan nincs. Még is elvárják. 
Tudjon szépen rajzolni, szépen énekelni, gyorsan kirakni a puzzlet, másszon a bordásfalra, bemegy valahova hangosan köszönjön és legyen nagyon közvetlen, ha játékot adunk neki, játsszon vele, fogadjon szót... ja, azt nem tettem hozzá, hogy ezeket a még nem iskolába járó gyerekektől várják el. Hiszen, a szegény kisiskolásból már ki szeretnék ölni a játékosságot, hiszen napi 7X (!) 45 percet kell ülniük, koncentrálniuk. Otthon még házi feladat. Leforduló maci. 5-ös vagy 1-es. Fegyelmezés. Dicséret? Olyat nem nagyon hallani. 

Mi hiányzik? A motiváció! Odafigyelés! Beszélgetés! Érzelmek! Pihenés! Játék! Spontaneitás! Igazi Élmények! Talán ezek azok, amiket alapban a gyerekek tanítanak meg nekünk...

Az asztalnál ülő, tapasztalatlan emberek döntik el, hogy mit kellene tudnia a gyereknek. Mintha magának neveltetné a gyerekeket. Elfelejtik, hogy a gyerek a család része. Nem a kormánynak, nem a tanárnak, nem másnak neveljük őket. Hanem igyekszünk úgy nevelni, (példát mutatni), hogy annak a kicsi önálló lénynek jó legyen. Adjunk nekik egy kis útmutatást, majd ő tudja, hogy mi jó saját magának. Engedjük, hogy szabad legyen, másszon, fusson... csak legyünk ott mellette, ha sírna, elfáradna, tanácsot kérne. Legyünk, hogy visszatérhessen, ha arra van szüksége. Ébresszünk vágyat, akarja megismerni a világot. És a végén már megváltani akarja a világot!

Sokat meséljünk, beszélgessünk, játsszunk, kiránduljunk. Hadd szaladjon a lakás, nem kell órákat főzni! (gyors a nyers vegán étel, táplálóbb is mint a szétfőtt akármi)


Valamit nem tud? Majd megtanulja, ha szüksége van rá. Azt vegyük észre, hogy miben jó a gyermekünk, biztassuk, legyünk támasza!

Ne skatulyázzunk!!!


Reni